|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 18 találat | lapozás: 1-18 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kolumbán Sándor 1995. március 25.Kolumbán Sándor /Székelyszáldobos/ munkából hazafelé tartva intett egy arra haladó gépkocsinak, arra gondolt, hogy megkéri, vigye haza. Rendőrkocsi volt, a rendőr felelősségre vonta és gumibottal ráütött a kezére. Kolumbán Sándor panaszt tett a rendőrségen, de nem hallgatták meg. Beírt az újságba. A Háromszéknek kéthetes kivizsgálás után válaszolt a rendőrség: Kolumbán Sándor az autó elé ugrott, nem igaz, hogy bántalmazták volna. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./1999. december 3.December elsejétől Buzsi András ezredes a kézdivásárhelyi rendőrség parancsnoka. Eddig a megye öt városa rendőrségének mindegyikét román etnikumú parancsnok vezette. /(Flóra Gábor): Ezredes a kézdivásárhelyi rendőrség élén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./ Buzsi András ezredes eddig a megyei rendőrségen dolgozott. Elődje, Palade Eugen saját kérésére vált meg eddigi tisztségétől. Buzsi András az 1989-es változások óta Kézdivásárhely ötödik rendőrfőnöke. 1989. december 22-e után két-három hétig Benkő András ny. ezredes, majd az ugyancsak rövid időre kinevezett Tüzesi Kolumbán Sándor irányította a rendőrségi munkát. Lévai László Attila 1990. január közepétől 1995 májusáig volt rendőrfőnök, majd májustól november 15-ig Stoleru Ionic, Palade pedig 1995. novemberétől mostanáig volt Kézdivásárhely rendőrfőnöke. /Új rendőrfőnök Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2./2000. május 5.Máj. 4-én ülésezett Csíkszeredán az RMDSZ Hargita megyében működő három területi szervezetének vezetősége, a megyei egyeztető tanács, hogy véglegesítse a szövetség megyei tanácsosjelölt-listáját. 1. Kolumbán Gábor; 2. Zsombori Vilhelm; 3. Dézsi Iosif Zoltán; 4. Bunta Levente Zoltán; 5. Borbély Ernő; 6. Kozma Péter Lajos; 7. Beder Tibor; 8. Petres Sándor; 9. Gáll Tibor Sándor; 10. Papp Kincses Emese; 11. Szász Dionisie; 12. Gergely Mathias; 13. Melles Előd; 14. Kolumbán Sándor Gábor; 15. Mátéffy Győző; 16. Sófalvi László ... /összesen 45 nevet tartalmaz a lista/. Várhatóan máj. 5-én nyilvánosságra hozzák az RMDSZ Csíkszereda városi szervezete polgármester-jelöltjének nevét, a jelölt a jelenlegi alpolgármester, Bíró Albin lesz. /RMDSZ-jelöltek a megyei tanácsba. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 5./2003. december 12.Székelyudvarhelyen bemutatták Kolumbán Sándor Gyűlölve az önkényt című kötetét. A könyv novellákat tartalmaz, a kommunista rezsim kegyetlenségeit, hiábavaló áldozatköveteléseit eleveníti fel nagyjából a nyolcvanas évek időszakából. Kolumbán Sándor munkáját saját költségén adta ki, mivel egyik kiadó sem vállalta megjelentetését. /(bb): Gyűlölve az önkényt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 12./2004. június 9.Hargita megyében a 31 tagú megyei önkormányzati testület összetétele: RMDSZ – 22 mandátum, Népi Akció (AP) és Szociáldemokrata Párt (PSD) – 3-3 mandátum, Demokrata Párt (PD) – 1 mandátum, valamint Beder Tibor független jelölt. A megyei tanács 22 RMDSZ-tagja: Bunta Levente Zoltán, Borboly Csaba, Farkas Zoltán Béla, Kolumbán Sándor-Gábor, Korodi Attila, Burus Tibor, Borbély Ernő, Sófalvi László, Ilyés Béla Károly, Zsombori Vilhelm, Vákár Gavril, Papp Kincses Emese, Tifán Ervin Csaba, Petres Sándor, Mátéffy Győző, Pálffy Domokos, Bondor Stefan, Nagy Benedek, Bende Sándor, Szabadi Kinga Zsófia, Rácz Árpád és Sándor Kálmán. Az AP tanácsosai: Kocs Ilona, Kis Zoltán és Both Emese. A bejutási arányt tekintve, az RMDSZ valamivel gyengébben szerepelt, mint korábban, hiszen 1996-ban és 2000-ben a bejutó tanácsosok 72,9%-a képviselte az RMDSZ-t, most ez az arány 70,9%-ra csökkent. /Sarány István, Szász Emese: RMDSZ-többségű megyei tanács. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./2004. június 28.Immár öt erdélyi megye önkormányzatát vezeti az RMDSZ, miután a Szatmár és a Bihar megyei tanácselnöki tisztségek megszerzését követően Hargita, Maros és Kovászna megyében is megőrizte vezető pozícióját. Maros megyében a kormánypárttal működik együtt, Háromszéken pedig abszolút többsége van a szövetségnek, elnöknek ismét Demeter Jánost választották meg, míg az alelnöki tisztségben Baka Mátyás és Vajda Lajos bizonyíthat újabb négy évig. Barót új polgármestere Nagy István, aki mandátumát függetlenként nyerte el, az RMDSZ jelöltjét, Pál Szilágyi Zoltán mérnököt választották alpolgármesterré. Bardocon továbbra is Balázsi Dénes és helyettese, Kolumbán Sándor, az RMDSZ színeiben megválasztott elöljárók vezetik a községet, Vargyason maradt az Ilkei Ferenc (RMDSZ) polgármester – Csíki János (független) alpolgármester kettős, Baconban pedig továbbra is az RMDSZ-es Bardocz Csaba polgármester és helyettese, Konsza László vezetik a hivatalt. Bölön új polgármestere a független Sikó Imre, helyettese Rudolf Béla, Nagyajtán a szintén független Brotea Olga vezeti a községet, elődje, Barabás András (RMDSZ) alpolgármester lett. /Antal Erika, Benkő Levente: Öt megyei tanácsot irányít az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), jún. 28./2006. február 13.Kolumbán Sándor legújabb, Kiáltó kövek című kötetét – novellák, karcolatok, elbeszélések, tárcák – mutatták be február 8-án Székelyudvarhelyen, a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola dísztermében. A szerzőnek ezt megelőzően két könyve jelent meg, Gyűlölve az önkényt és a Romániában a helyzet változatlan címmel. A Székelyudvarhelyen élő Kolumbán Sándor Olasztelken született 1944-ben. Tudatosan írni 1987-től kezdett, jelenleg az Udvarhelyen havonta megjelenő Sóhajok Hídján kisújságot szerkeszti. A bemutató előtt Gidó Gábor és Sándor Mária a szerző dalaiból adott elő, Kolumbán eddig több mint 80 könnyűzenei számot írt. Új könyvet Kész Csaba Levente ismertette. A kötet írásai visszatekintenek a 20. század kegyetlen eseményeire, de elkalandoznak a honfoglalásig is. Írásaiban Kolumbán Sándor egyéni emberi sorsokat is felvillant. /Fekete B. Zoltán: Kiáltó kövek – emberi sorsok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 13./2006. december 21.Kolumbán Sándor legújabb, A Trónörökös visszatér és a Tangareklám című köteteit – novellák, karcolatok, elbeszélések, tárcák, humoros írások – mutatták be a múlt héten Székelyudvarhelyen, a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola dísztermében. A szerzőnek eddig három könyve jelent meg, a Gyűlölve az önkényt, Romániában a helyzet változatlan és a Kiáltó kövek. /Fekete B. Zoltán: Könyveket ír, dalokat szerez. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 21./2007. július 19.Megjelent Kolumbán Sándor legújabb, Az igazi nő című prózákat, dalszövegeket tartalmazó kötete. Az Udvarhelyen élő Kolumbán Sándor Olasztelken született 1944-ben, jelenleg a Székelyudvarhelyen havonta megjelenő Sóhajok Hídján kisújságot szerkeszti. /Fekete B. Zoltán: Az igazi nő prózában és dalban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 19./2010. december 7.Főhajtás Kőhalomban (László Gyula-centenárium)Ősrégészetünk Széchenyi-díjas kutatója, a festőművész László Gyula (1910—1998) születésének 100. évfordulójára emlékeztek szülővárosában. Márkos Ervin unitárius és Szegedi László református lelkész fogadta a vendégeket, a tudós leszármazottjait-rokonait, tudományos ülésszakot szerveztek, és a helyi önkormányzat képviselőjének jelenlétében emléktáblával jelölték meg a professzor szülőházát. Dr. László Gyulát, a kettős honfoglalás megfogalmazóját több szál kötötte Háromszékhez. Édesapja — az unitárius vallású id. László Gyula kőhalmi igazgató-tanító — Abásfalváról származott, édesanyja, Tordai Vilma bibarcfalvi, akit — mert korán árvaságra jutott — a székelyszáldobosi Jánó Sándor református kántortanító nevelt. Így kötődött emlékeiben, lélekben a gyerek László Gyula ehhez az erdővidéki székelymagyar településhez, ahová meglett emberként is gyakran visszajárt. Nosztalgiával emlékezett egyik könyvében azokra a kosaras bálokra, amelyeken a Hegyfarki-feredő épületében vett részt. Szoros barátság fűzte a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kovács József (1928—2008) száldobosi bányafelmérő-helytörténészhez. Amint arról utóbbi lánya, Kovács Irén helybeli tanár tájékoztatott, édesapja hagyatékában őrzik kettejük levelezését is. 1998-ban tartották Kézdimárkosfalván a nemzet festője, Barabás Miklós (1810—1998) halálának centenáriumát. Ide sietett dr. László Gyula, amikor Nagyváradon útját állta a halál. Ennek hallatán az említett Kovács József, aki a népi faragást is tehetséggel művelte, másfél méter magas emlékkopját faragott, és eljuttatta a magyar fővárosban lakó utódoknak. — Édesapám dolgozószobájában őrizzük a száldobosi emlékkopját — felelte kérdésünkre a kőhalmi centenárium alkalmával László Gyula fia, László Zoltán. — Apám budapesti sírjára saját kezemmel faragtam sírjelt. Székelyszáldobos nem feledkezett meg a jeles tudósról, aki az 1941-ben itt felszentelt magyar országzászló avatóünnepségére is eljött édesapjával, és előadást tartott. Ekkor hozott országzászlót id. László Gyula felesége falujának, Bibarcfalvának is. Kolumbán Sándor száldobosi lakos, Bardoc község alpolgármesterének kezdeményezésére a 2009. szeptember 12-i falunapon egyházi és világi vezetők jelenlétében emlékművet állítottak László Gyula professzornak a száldobosi református templom előtti emlékkertben. Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. október 13.Három nyelven a Várhegy alattKissé nagyobbat ugrottunk szomszédolásunkkal. Sorrendben ugyan érdekes települések következtek volna: Árva Bethlen Kata faluja, Olthévíz, avagy a Persányi-hegyek mögé elrejtett Datk. Ugrani kellett, mert szeretettel hívott ünnepére a kőhalmi vallásos kisközösség, hadd húznánk meg jelképesen a harangokat, mutatnánk be az azokról szóló könyvet az államalapítás emlékünnepén. Szent Istvánra emlékeztek a kőhalmi keresztények, a szórványban élő magyarok. Jókai és László Gyula nyomában a Homoród mentén Az emlékezetes vasárnapon négy templom harangjai szóltak: a szász lutheránus központi nagy templomban, a városszéli kisebb görögkeleti tornyában, továbbá Szegedi László református tiszteletes főtéri templomában és a kőhalmi Várhegy alatt emelkedő magyar katolikus és unitárius templomban. Utóbbiban melegszívű kisközösség várt, ahol mindvégig úgy éreztük, nem Kőhalomban, hanem a Homoród mentén vagyunk, Homoródjánosfalván vagy Peteken, Homoródoklándon vagy éppen székelyzsomboriak, alsórákosiak között. Minden települést képviselnek – tudtuk meg tiszteletes Márkos Ervin kőhalmi unitárius lelkésztől. Hogyne tudná ő, milyen az etnikai összetétele ennek a kisvárosnak, milyen annak magyar lakóközössége, hiszen itt járt iskolába, itt szövődtek fiatalkori élményei-emlékei, falusfeleinek, régi barátainak és lehet, éppen iskolatársainak lett papja két évvel ezelőtt, amikor egyhangúlag meghívták az 5000 lelket számláló városkába. Ebből közel ezer ember vallotta magát magyarnak, azt is feltételezhetjük, hogy a 350 cigány között akadnak magyar ajkúak is. Legyen elég abból a tizennyolc évből, tiszteletes úr – mondták bizonyára a kőhalmiak –, amit a fogarasföldi, majdnem haldokló unitárius szórványban töltött, itt többen vagyunk. A zsenge korban eltöltött kőhalmi és segesvári éveknek köszönheti a lelkész, hogy németül és románul is olyan szépen és folyékonyan prédikál bármilyen ünnepi alkalommal, hogy a más felekezetűek is magukénak tartották. A zömében románság lakta Fogarasban valaki úgy nevezte e sorok írójának, hogy „părintele cu gură de aur” (aranyszájú pap). Márkos Ervin tanár is, mert jelenleg a kőhalmi líceum minden nemzetiségű tanulóinak német nyelvet tanít. Ismerősként járta be néprajzi kutatóútjai alkalmával a Szentágota környéki szászság falvait, hiszen ő a lutheránus szász templomokban is megállta a helyét a szószéken. Így hát aztán bátran mondhatjuk: három nyelven él és tud prédikálni a kőhalmi Várhegy alatt is. A parókia udvaráról, ahol már beérik a szőlő, rálátni a Hortobágyi-dombság Oltra behajló peremére. Miközben terül a fehér asztal, Torró Zoltánné Ida gondnokné asszony, aki a lelkét is belefőzte a savanyú levesbe, egy helybeli, főleg bútorokat restauráló kft. társtulajdonosa, a Kőhalom városi RMDSZ-választmány elnökeként és a városi tanács egyetlen magyar képviselőjeként arról beszélt, hogy másképpen kell tekinteni a szórványban élő magyarok sorsának alakulására. „Mi nem engedhetjük meg magunknak – mondta –, hogy több pártra szakadjunk, ajánlatos megmaradni egy tömbben az itt már működő RMDSZ mellett!” Beszélgetésünk idején közbeszúrta: „egyébként Kőhalomban született az önök tevékeny sepsiszentgyörgyi polgármestere is, Antal Árpád András, aki ugyancsak alsórákosi származású. Mi erre büszkék vagyunk.” Itt született a jeles farmakológus Issekutz Béla (1886–1979) is, fűzzük hozzá mi, az árapataki származású jeles magyar orvos, Jancsó Miklós életrajzírója is. Kedves hely a parókia udvara. Birtalan Barangó, aki gépkocsi-vezetői gyakorlatát még az egykori téeszkamionokon szerezte, nyugdíjas ráérősként segít be a parókián, nekünk éppen a paplak kertjében termett szőlőből készült bort hoz fel a pincéből. A tiszteletes műkincseit mutogatja, kerámiagyűjteménye akkora, hogy kiállításra kívánkozik. Szomszédja, Faragó István a Kőhalomban és környékén élő magyar katolikus lelkek papjaként ugrott be villámlátogatásra, s mert a két lelkész két temploma nagyon közel egymáshoz, állja helyét a jó szomszédság. Mindkettőjüknek több szórványa van. Fiatal és háromszéki, csak egy kézfogásra futott be, mert hallotta, hogy földijei érkeztek: Faragó plébános bölcsőjét ugyanis Kovásznán ringatták. Van olyan fiatal is Kőhalomban, aki tanár úrnak szólítja Márkos tiszteletest, ugyanis vallást és német nyelvet is oktat a helybeli líceumban, ahol magyar anyanyelvű osztályok is működnek. Jó kapcsolatokat ápol a közismert tiszteletes Szegedi László református esperes-lelkésszel, aki nemcsak az anyanyelvű oktatásnak, hanem a kőhalmi magyar művelődésnek is mecénása. Az utóbbi népszámlálás alkalmával csak Kőhalomban közel ezren vallották magukat magyarnak. Ez az ezer lélek majdnem egyenlő arányban oszlik meg a három magyar felekezet között. A három lelkész által pásztorolt lelkekhez még hozzá kell adni a szórványban-filiákban élő magyarságot, no meg az illető településeken élő magyar anyanyelvű cigányokat. Mondanunk sem kell, három jeles és jó szónok-lelkész kezében a környéken élő magyarság identitástudatának ápolása. Az egykori szász településen, Kőhalomban az őslakó szászok száma megcsappant, helyüket túlnyomó többségben a románság és szerényebb kisebbségben a székelyek foglalták el. Ennek eredményeként jött létre a kőhalmi unitárius gyülekezet is 1978-ban, amelynek Vass Mózes nyugalomba vonult lelkész teremtett templomot, s később, a rendszerváltás után harangtornyot emelt. Egy címer mesélni kezd A parókia beépített udvarán emlékképek, művészi alkotások, László Gyula-emléktábla és a professzor rajzai láthatóak. A lelkész néprajzi gyűjtésének darabjai mellett szerettük volna látni az unitárius egyházközség ama címerét is, amely Pécsi L. Dániel magyarországi jelképtervező munkája. Márkos tiszteletes elmondta, a címer csak az egyházközség zászlóján látható, de távlati tervük plakettként is elkészíttetni. Leírását maga a szerző közölte a Budapesten megjelenő Unitárius Élet című folyóiratban. Felső felében az ismert unitárius címer látható, alsó mezőjében vörös színű háttérben aranyszínű szkíta szarvasbikafej. A szarvas fejéből agancskorona terebélyesedik, melynek középső mezejében egy félhold, fölötte pedig napkorong látható. „Ezzel az összetett jelképpel a Kőhalomban született és gyermekeskedő László Gyula unitárius régészprofesszornak állítottunk emléket – írja –, aki nemcsak a honfoglalás korát feltáró ásatásaival vált híressé, hanem a honfoglaló magyarság mindennapjait megálmodó gyönyörű rajzaival is. A címer és a zászló László János nemes adománya, amivel néhai nagybátyjának, László Gyula régészprofesszornak állított tiszteletre méltó emléket.” A Széchenyi-díjas dr. László Gyula ősrégészt, a kettős honfoglalás megfogalmazóját több szál kötötte Háromszékhez. Édesapja, az unitárius vallású id. László Gyula kőhalmi igazgató-tanító Abásfalváról származott, édesanyja, Tordai Vilma bibarcfalvi, aki korán árvaságra jutott, és a székelyszáldobosi Jánó Sándor református kántortanító nevelte. Így kötődött emlékeiben, lélekben a gyerek László Gyula ehhez az erdővidéki székely-magyar településhez, ahová meglett emberként is gyakran visszajárt. Nosztalgiával emlékezett egyik könyvében azokra a kosaras bálokra, amelyeken a Hegyfarki feredő épületében vett részt. Szoros barátság fűzte a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kovács József (1928–2008) száldobosi bányafelmérő-helytörténészhez. Kovács Irén helybeli tanár tájékoztatott, hogy édesapja hagyatékában őrzik kettőjük levelezését is. Székelyszáldobos nem feledkezett meg a jeles tudósról, aki még az 1941-ben itt felszentelt magyar országzászló avatóünnepségére is eljött édesapjával, és előadást tartott. Kolumbán Sándor száldobosi lakos, Bardoc község alpolgármesterének kezdeményezésére 2009-ben egyházi és világi vezetők jelenlétében ünnepi keretek között emlékművet állítottak László Gyula professzornak a száldobosi református templom előtti emlékkertben, „hogy hirdesse az idők végezetéig, kölcsönös (volt) a tudós és a faluközösség ragaszkodása.” László Gyula, halálának története is hozzánk kapcsolódik. 1988-ban tartották Kézdimárkosfalván a nemzet festője, Barabás Miklós (1810–1898) halálának centenáriumát. „Erre az ünnepségre én hívtam meg László Gyulát – nyilatkozta Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész –, de Nagyváradon útját állta a halál. Fáradt szíve ekkor dobbant utolsót.” Válságban is épül a vár A várost első ízben 1324-ben említi oklevél castrum Kuholm néven. Léstyán Ferenc is feltételezi, hogy még a szász telepítés előtt, a XI. században a Várhegyen, ahol most magasodik-szépül a vár, királyi vár állt. Ezt legjobban, ellentétben a sajtóban megjelent és nem okadatolt nézetekkel, a szászok betelepítése előtti magyar neve mutatja, ami nem más, mint Kőhalom. Nem töltött be nagy stratégiai szerepet a történelem folyamán, inkább az alatta lakók élelmiszerraktáraként és rejtekhelyeként szolgált. 1451-ben törökök rombolják le, de utána megerősítik, 1791-ben pedig vihar letépi a fedélzetét. A geológus szeme itt ennél többet is lát, hiszen a hely valóságos földtani kuriózum, mert a vár egy 608 m magas bazalt-batolit tetején áll. Látogatásunk idején a várfalat javították, a bástyák tetején már piroslott az új cserépfedélzet. Mint megtudtuk, felújítása nyolcmillió eurós pályázatból történik, amelyből majdnem hatmillió vissza nem térítendő összeg. Bizonyára elcsodálkozna Jókai, aki megmászta a Várhegyet, hogy a mai ember felújítja az ősi várat. Minden poklokon keresztül című történelmi kalandregényének (1884) ez a vár a helyszíne. Cselekménye itt kezdődik, de nagyobbik részét a szentföldi keresztes hadjárat történelmi eseményrétegébe beágyazott, II. Endre királyunk idejében történő kalandsorozat tölti ki, a hűséges nő és a vérétől űzött, csapodár férfi ellentéte. Kőhalomra már rá sem ismerne a regény egykori írója. Talán a heti piaca hasonlítana a régi sokadalmakra. Mindenben utánozza Európát. Kisgyörgy Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. szeptember 5.Mulatozás hétvégénFalunapok Torján, Székelyszáldoboson, Bodoson Torján tizedszer rendeznek falunapokat: az Árpád parkban felavatják a Miholcsa József szobrászművész alkotta lovasszobrot, de a hagyományos főzőverseny sem marad el. Két erdővidéki településen, Bodoson és Székelyszáldoboson is ünnepelnek, székely zászlót, színpadot avatnak. Torján az eseménysorozat szeptember 7-én, szombaton 9.30-kor főzőversennyel indul. 10 órától, a polgármester nyitóbeszéde után átadják a felújított orvosi rendelőt, majd az újszülöttek megáldása, nagykorúsítás és a cserkészcsapat eskütétele következik. 12 órakor látnak hozzá a 60 m-es székely feltűrt túróspuliszka elkészítéséhez, 13 órakor a főzőverseny nyerteseit díjazzák. 14.30-kor a felújított sportpályát adják át, amelyet 14.45-kor a Torja–KSE labdarúgó-mérkőzéssel avatnak fel. 16 órakor az iskolások mutatják be műsorukat, ezt követően koncertek sorozatán vehetnek részt az érdeklődők: 17 órakor Majláth Attila nyitja a sort, 17.50-kor a Pittyes 2-es és Gyufa, 18.50-kor Fejér Lilla, 19.30-kor Vincze Lilla (Napoleon Boulevard) és Homonyik Sándor lép színpadra. 21.20-tól utcabált tartanak Tomy és zenekara közreműködésével, 22 órakor pedig fellobban a tábortűz. Szeptember 8-án, vasárnap 10 órakor gyülekeznek az altorjai plébániánál, hogy 10.30-kor az Árpád parkban felavassák a Miholcsa József szobrászművész alkotta lovasszobrot. 11 órakor zenés-lovas felvonulás lesz a Mária kápolnához, ahol 12 órától az ünnepi szentmisén Böjte Csaba hirdet igét. 16 órakor kulturális programok kezdődnek, 18 órakor a magyarországi Kozmix zenél. A 18.40-kor esedékes tombolahúzást követően folytatódnak a koncertek, 19.40-kor Hangyaboy, 20.40-kor az Insect, 22 órakor a Betli Duó szórakoztatja a jelenlevőket. A falunapokat 23 órakor tűzijáték zárja. Színpadavatás, favágóverseny Bodoson szombaton 11 órától istentisztelettel kezdődik a rendezvény, 12 órától köszöntők hangzanak el, és felszentelik a kántori lakás mellett újonnan épített színpadot (itt lesz a falunap helyszíne is), amelyen aztán 12.30-tól a Csala kürtje fúvószenekar és a mazsorettek, 13 órától a bodosi iskolások lépnek fel. 13.30-kor erőpróba, 14.15-től favágóverseny, 15.45-től kötélhúzás gyerekeknek és felnőtteknek, 17 órától zsákbanfutás szerepel a programban, miközben a színpadon 14 órától a bodosi óvodások tengerésztáncát, 15 órától a baróti Syncron csoport műsorát, 16.15-től pedig a bodosi régi zenekar előadását láthatja a közönség. A falunap este szórakoztató zene mellett zárul. Kiállítás, zászlóavatás A székelyszáldobosi falunapok szombaton 11 órától mezőgazdászok, állattartók és vadászok kiállításával kezdődnek a sportpályán, az ünnepélyes megnyitót (12.30 óra) követően közebéd (14 óra), íjászbemutató (16 óra, Demeter Vilmos), hintalovazás és lovaglás (16 óra, Málnási Csaba) szerepel a programban, utóbbi kettőre vasárnap is várják az érdeklődőket. A színpadon 15 órától a Dobó és a Hajnalcsillag néptáncegyüttesek lépnek fel, őket követik a helybéli ifjak zenés műsorral (16 óra), majd előadásaikkal Kolumbán Sándor (17 óra), Nyikó Anetta (18 óra) és Szakács Tímea (19 óra). 20 órától a székelyudvarhelyi Syntia, 22 órától a magyarországi Fiesta koncertezik, közben tábortüzet is gyújtanak, végül 23 órától a baróti Marshall együttes és Boti zenéjére szórakozhatnak a fiatalok. Vasárnap 10 órakor kezdődik az ünnepi istentisztelet, 11 órától székelyzászló-avatással folytatódik a nap, 12 órától a falu volt tanítóinak sírját koszorúzzák meg, a Csala Kürtje fúvósainak kíséretében vonulva a temetőig. 15 órától a sportpályán székelyszáldobosi, bardoci és vargyasi táncosok szerepelnek, 16.30-tól ismét a helybéli ifjak jelentkeznek zenés műsorral, 18 órától a Székely Góbék, 19 órától Szakács Tímea, 22 órától a Kozmix együttes lép színpadra. 20 órától karaoke show-ra jelentkezhetnek a bátrabbak, a délután folyamán vetélkedők, versenyek zajlanak. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2013. december 25.Ha nem lennének székelyek, magyarok – nem lenne Románia!Annak ellenére, hogy néhány román történész kezd feleszmélni a Csehó éra alatt adagolt dicső román történelmi mákony okozta kábulatból, a nagy többség még mindig a számára mézédes magyarellenességből pótolja az elmúlt haszontalan évek elmaradt sikerélményeit. A gyávaság paródiája volt az új jobboldal sepsiszentyörggyi masírozása, toroköblögetése. Hiszen akkor lehetett volna bátor tettnek nevezni, ha rendőri biztosítás nélkül mernek kosornyázni a főtéren. Azt viszont nem merik megtenni! De azóta abból a „hőstettből”, ahhoz kapcsolódó dicsekvésekből élnek tyúkocskáik ölében. Pedig, ha ismernék a valós történelmüket, akkor azt is tudnák, hogy a Magyar Királyság védelme alatt álló moldvai, havaselvei fejedelemségek minden döntő jelentőségű török-tatár elleni háborújukat a magyar királyi hadak, vagy később az erdélyi magyar fejedelmi hadak segítségével vívtak meg, és csak azokban győztek ahol a magyar királyi segédhad mellettük állt, s vállalta a harcok oroszlánrészét. Ez a magyar hadi segítség a földrajzi közelség végett majdnem mindig a székely hadakból állt. Mihály soha nem tudott volna Erdélyben egyetlen sátorcöveket sem leütni, ha nincsenek a székely hadak mellette. A legkeményebb csatáiban nem Baba Novákban bízott, hanem a székelyekben. A Mircea győzelmeiről írt nagyhangú ömlengések, Eminescunak minden valós történelmi alapot nélkülöző, Mirceát dicsőítő költeménye összeomlik a valós történelmi tények feltárásával. Ezt nem a magyarok, hanem a saját józan történészeik mondják, írják. Következésképp, ha nem lettek volna a magyar királyi – többnyire székely – hadak, ma Bukarestben nem beszélnének egységes román nemzeti államról, Erdogan török miniszterelnök rendeleteire táncolna a politika, és nem román lenne az állam hivatalos nyelve. Nem volna jobb, végre eldobni a sok kitalált, hazug történetet, és végre a valót keresni, kutatni minden öntömjénező szándék és tömény magyar-székely ellenérzés, gyűlölet nélkül? A bukaresti, de minden más politikai csoportosulás is a magyarellenességből tartja fenn a pártok közti marakodásra kiépített stratégiai állásait. A román belpolitika egyhuzamban és kizárólag valakik megvetésére, gyűlöletére épül. Ha nincs gyűlölet tárgya, megbénul, leáll a politikai tevékenység. Ha egy adott pillanattól eltűnne a magyarság ebből az országból, fél éven belül szétesne Románia! Miért? Mert nem bírnak valakik megvetése, gyűlölése nélkül politizálni, s akkor egymást kezdenék ki. Aki ismeri a román történelmet, az tudja, hogy a két fejedelemség egész fennállása alatt utálta egymást, és folyamatos versengés volt köztük. Persze másként írják a történelemkönyvek, de a tisztábban látó román történészek már úton-útfélen szót ejtenek, írnak erről. Most a hagyományos másság iránti derékig érő gyűlöletet, utálatot le lehet vezetni a magyarokon. De ha nem lennének magyarok, akkor keresnének mást, mondjuk a dobrudzsaiakat vagy az olténiaiakat, mivel azok elmaradottabbak. Ha azok is elfogynának, akkor egymásnak esne Moldva és Munténia. Úgy szétmarnák az országot, hogy nincs többé olyan európai vagy világhatalom, amely még egyszer összecsirizelné azokat. Ezért ajánlom a román ország-vezetőknek, dobják ki maguk közül a kekeckedő, álnemzeties, minden egyébhez csak az igazi magas szintű politikához nem értő, színészkedő, prosztikat hajkurászó gigoló szépfiúkat, és vegyék elő végre a jobbik eszüket. A vegyes lakosú városok éléről lökjék félre, dobják politikai szemétkosárba az uszító, hozzá nem értő, hasznavehetetlen, nyáltúró, magyargyűlölő, pökhendi polgármestereket, és próbáljanak meg idegengyűlölet nélkül, igazi emberbarát, mindenki hasznára váló politikát folytatni. Bánjanak már végre – kilencven valahány év után – úgy a székelységgel, magyarsággal, mintha azok is ennek az országnak az állampolgárai volnának. Mert ezt eddig nem érezték a hatalom részéről. Csak a moldvai kecskepásztorból estéről reggelre diplomás belügyi kiskirállyá vedlő, magyart köpködő, félanalfabéta senkik nagyképűségét tapasztaltuk meg. Hagyják hadd intézze a magyar, a székely saját sorsát, rendezze belső ügyeit, mert addig van Románia, amíg magyar, székely van ebben az országban. Mert mihelyt nem lesz – fél évre rá összeomlik az ország! Kolumbán Sándor Erdély.ma 2014. szeptember 28.Verestóy maradt az elnökKülönösebb meglepetések nélkül zajlott le péntek délután az Udvarhelyszéki Területi RMDSZ tisztújító küldöttgyűlése a székelyudvarhelyi Művelődési Házban. A szövetség államelnök-választási kampányindítójának árnyékában dicséretes megjelenési aránnyal gyűltek össze a küldöttek, a folyamat érvényességét szavatolta, hogy a 425 meghívott küldöttből 317 volt jelen. Köszöntőbeszédében Verestóy Attila szenátor az udvarhelyszékit nevezte az RMDSZ legerősebb szervezetének, megemlítve, hogy példaértékű az alázatos szolgálat, amelyet a jövő érdekében teljesítenek. Az üdvözlőbeszédeket követően megszavazták a gyűlést levezető bizottság tagjait – Bíró Barna Botond, Verestóy Attila, Csíki Tünde, Antal Lóránt és Asztalos Ferenc jelölését a küldöttek ellenvetés nélkül elfogadták. A megkezdett munka folytatása A gyűlés első napirendi pontjaként a leköszönő elnök, Verestóy Attila, valamint a pénzügyi ellenőrző, az etikai és fegyelmi, illetve a szabályzatfelügyelő bizottságok tartották meg beszámolóikat, amelyeket ellenvetés és hozzászólás nélkül fogadtak el a küldöttek. A szenátor beszámolójában – a közelgő államelnök-választás fényében – a megkezdett folyamatok befejezésének fontosságát emelte ki, ugyanakkor elmondta, további munkát igényel a közelmúltban közvitára bocsátott Székelyföldi Területi Autonómiastatútum. A szavazatok A beszámolók után névsorolvasás következett – akiknek nevét szólították, a színpadon vehették át a szavazócédulát, amelyen egyetlen jelölt, Verestóy Attila volt feltüntetve. A 317 jelenlévő küldött közül 286-an adtak le szavazatot, amelyből 282 érvényes, míg 4 érvénytelen volt. 274 igen és 8 nem szavazattal a szenátor marad az Udvarhelyszéki Területi Szervezet elnöke. Miután Verestóy megköszönte a küldöttgyűlés bizalmát, kijelölte a pénzügyi ellenőrző, az etikai és fegyelmi, valamint a szabályzatfelügyelő bizottságok tagjait. Három kivételével a tagok a régiek maradtak: Fancsali Kálmán és Nemes Melinda maradt a pénzügyi ellenőrző bizottságnál, de Verestói Károly helyett Sándor Barnát bízták meg. Az etikai és fegyelmi bizottság mindhárom tagja a régi maradt, Gálfalvi Sándor, Géczi Levente és Ilkei Árpád, míg a szabályzatfelügyelő bizottság két tagját cserélték le, Csíki Tündét Sófalvi Lászlóra, Kolumbán Sándort pedig Ványolós Istvánra, Bálint Attila pedig marad még egy mandátumot. Az új bizottságok névsorát többségi kézfelemeléssel fogadták el, végül pedig az újabb mandátumot szerző ügyvezető elnök, Bíró Barna Botond felolvasta az udvarhelyszéki választmány 66 nevet tartalmazó névsorát. Jánosi András, Székelyhon.ro 2016. március 21.Értékeinkről az olaszteleki Daniel-kastélybanTöbb száz év történelmének apró, de igencsak érdekes és elgondolkodtató részleteit ismerhette meg az, aki részt vett az Élő Kastély, 1680–2016 eseménysorozatot záró konferencián, és a hétvégét Olaszteleken töltötte. A Danielek néhai hajlékában – mely fejedelmet is fogadott egykor – terítékre került a műemlékvédelem számos oldala, kastélyokat látogattak, könyvet mutattak be, kiállításokat tekintettek meg, épített örökségünket képező ingatlanok tulajdonosai kerekasztal-beszélgetésen osztották meg tapasztalatukat fenntarthatóságról, közhasznúságról, falut és tájegységet széles körben elismertté tevő vendégfogadásról. Péntek délelőtt Rácz Lilla házigazda és Fehér János művészettörténész vezetésével a Daniel-kastélyt és az enyészettől megmentett falképeit csodálták meg a látogatók, majd a köszöntőt követően elismert szakemberek tartottak előadásokat. Kovács András érdemes egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja arról beszélt, hogy a XVII. századi Erdélyben az otthonaikat díszíteni kívánó főurak milyen lehetőségek közül választhattak, s kiderült az is, kik voltak azok a mesterek, akik elkészítették az igencsak dekoratív munkákat, illetve a míves darabok múltjáról, sorsukról és jelenükről mit lehet tudni, még sokáig beszélnek-e megrendelőik ízléséről és életfelfogásáról, vagy elpusztulnak az évszázados falakkal együtt. Megújuló falfestmények Kiss Loránd restaurátor az erdélyi késő reneszánsz falfestményekről, Tüzes István az altorjai Apor-kúria reneszánsz falképeiről, Czimbalmos Attila restaurátor az olaszteleki Daniel-kastély falképeinek restaurálásáról beszélt. Mint egybehangzóan állították, az elmúlt évtizedek igencsak mostohán bántak a valaha nagy igényességgel alkotott falfestményekkel – megtörtént, hogy szegekkel verték tele a szobát, hogy legyen fogas, amelyre a munkások holmijukat akasszák, máshol a „jobb” vakolás érdekében kalapáccsal estek neki a falaknak –, így igencsak jelentős károkat szenvedtek. Bár sok minden végleg elveszett, de az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben elvégzett beavatkozásnak köszönhetően menekültek is meg értékeink közül – mondották. A Daniel-kastély tíz falképe közül alig egy-két olyan darab maradt meg, amely aránylag elfogadható állapotban van, s a külső szemlélődő által is némiképp értelmezhető, hogy a Danielek felemelkedésének melyik állomását mutatja. A Fehér János művészettörténész és Gyöngyössy János történeti grafikus által készített grafikai rekonstrukciók ehhez az értelmezéshez kínálnak fogódzót és hidat. Azért e visszafogott kijelentések – hangsúlyozta a szerzőpáros –, mert ez a feladatvállalás a szakmaiságuk határát jelenti: rengeteg volt a kiegészítésre váró fehér folt, azaz ha más művészettörténész és más grafikus vág bele a munkába, egész biztosan sok esetben más következtetésre is jutott volna, mint ők. Az olaszteleki Daniel-kastély és 17. századi falképei című 174 oldalas, 234 illusztrációt tartalmazó kötetének bemutatását vállaló egyetemi adjunktus, P. Kovács Klára művészettörténész lelkesen dicsérte a Fehér–Gyöngyössy páros alapos, család- és birtoktörténeti, a kastély évszázadokon átívelő építésének folyamatát dokumentáló és a falképek értelmezését, illetve erdélyi analógiába való helyezését. Közösség és kastély A szombati program legtöbb kérdőjelre választ próbálni adó mozzanata a műemlékek hasznosításáról és közhasznúságáról szóló kerekasztal-beszélgetés volt. Magyarósi Imola (Kálnoky Alapítvány, miklósvári Kálnoky-kastély), Kolumbán Sándor bardoci alpolgármester (erdőfülei Boda-kúria), Bánffy Farkas (vargyasi Daniel-kastély, fugadi Bánffy-kastély), Henning László megyeitanács-alelnök (oltszemi Mikó-kastély), Incze Réka (dálnoki Gaál-kúria), az olasztelekiek képviseletében pedig Rácz Lilla beszélt azon nehézségekről és örömökről, amelyeket egy-egy történelmi múlttal rendelkező épület birtoklása jelent. Bánffy Farkas kivételével, aki fugadi birtokukról úgy nyilatkozott, hogy a család saját használatra tartja fenn, ezért a turistákat és az érdeklődő idegeneket „csak távolabbról szeretik”, azt mondták: igenis jó, ha a helyi közösséggel együttműködve programokat alakítanak ki, helyt adnak a kulturális és közösségi ügyeknek. Ez a vendégfogadásnak is jót tesz, hiszen a vidéket megismerni kívánóknak nemcsak szállást és ételt kell adni – itt hangsúlyozták: jó lenne, ha portájukon több helyi gazdasszony jelentkezne, saját készítésű ételkülönlegességek készítését vállalná –, hanem élményt is. Olasztelek továbbra is helyszínt biztosít faluünnepkor a régizene-fesztiválnak és művészeti alkotótáboroknak, felújítását követően a miklósvári kastély és rekonstruált reneszánsz kertje élő múzeumként működik, Vargyas elsősorban az esztergomiak igényét fogja szolgálni, de a helyiek számíthatnak az együttműködésre, Erdőfülében pedig minden bizonnyal tájházként is működik majd. Oltszemen tizenhét hektáron két nemzetközi fogathajtópályát, illetve kézművesműhelyeket, szálláshelyeket, éttermet, borozót és gyümölcsöskertet álmodnak, s remélik, a befektetés jótékony hatását érzik majd a környező településeken is. A konferenciasorozat részeként kirándulást szerveztek Bibarcfalvára és Magyarhermányba, ahol a református templomok falfestményeit tekintették meg, és meglátogatták a vargyasi Daniel-kastélyt is. A Pro Arte et Natura Alapítvány jóvoltából megtekinthető volt a Magyar Restaurátorok Egyesületének vándorkiállítása, az elmúlt év Olaszteleken tartott alkotótáborainak anyagából pedig az Élő kastély fotókiállítás. A reneszánsz hangulathoz hozzájárult az olaszteleki Cygnini furulya- és reneszánsz tánccsoport előadása, valamint a baróti Kájoni Consort régizene-együttes koncertje. Hecser László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2016. március 23.Kastélyok, kúriák jövőjeTöbb pillérre kell alapozni hasznosításukat A hétvégén az olaszteleki kastélyszállóban több háromszéki kastély, kúria jövőjéről tartottak kerekasztal-beszélgetést azok tulajdonosai, illetve adminisztrátorai részvételével. Henning László, a megyei tanács alelnöke a megye és Bodok község közös tulajdonában levő oltszemi Mikó-kastélyról beszélt. Kifejtette, a 19. század elején épült kastély (melyhez többek között angolpark, fűtött virágház, fürdőház is tartozik) hangulatát szeretnék továbbvinni, szándékuk többek között az, hogy ott nemzetközi fogathajtó-versenyeket szervezzenek. – Lipicai lovasszemlét már rendeztünk a kastélyhoz tartozó telken, arra több száz ember volt kíváncsi, tehát az első lépéseket megtettük arra nézve, hogy ismét élettel teljen meg az egykori Mikó-birtok – részletezte. Mint mondta, évente legalább két nemzetközi versenyt szerveznének, de más jellegű eseményeknek is helyet adnának, kézműves műhelyeket is kialakítanának a kastélyban, aztán vendégszobákat, a pincében vendéglőt, borozót. Magyarósi Imola művészettörténész a Kálnoky Alapítványt képviselte a megbeszélésen. Mint azt már lapunkban is hírül adtuk, jelenleg zajlik a miklósvári Kálnoky-kastély és az azt övező park felújítása, arra törekednek, hogy itt egy élő múzeumot alakítsanak ki, mely által Miklósvár is bekapcsolódhatna az erdélyi kulturális élet pezsgésébe. Magyarósi képekkel szemléltette a felújítás jelenlegi állását. Bánffy Farkast, a fugadi (Fehér megye) Bánffy-kastély örökösét tavaly ősszel a vargyasi Daniel-kastély ügyeinek intézésével is megbízták, ám, mint kifejtette, annak jövőjéről egyelőre nem sokat tud mondani. Úgy fogalmazott, lehetőség a hasznosításra sok van, gondolkodnak azon, hogy ott rendezvényeknek adnának helyet, illetve panzióként is működtetnék egy részét az épületnek, ám más utakat is keresnek. Incze Réka a felújított dálnoki Gál-kúriát mutatta be, mely jelenleg a Közösségért Alapítvány tulajdona. A távlati cél itt is az, hogy az 1844-ben épült kúria bekerüljön a turisztikai körforgásba, akár úgy is, hogy rendezvények szervezésével is összekapcsolnák az épület hasznosítását – hangsúlyozta. Kolumbán Sándor bardoci alpolgármester a szintén felújítás alatt álló, önkormányzati tulajdonban levő erdőfülei Ferenczy–Boda-kúria jövőjéről szólt. Megemlítette, hogy az egykori Bardoc fiúszék legjelentősebb udvarházában felvetődött egy múzeum létesítésének a lehetősége, de még ők is gondolkodnak további ötleteken is. „Egyelőre az a fontos, hogy az épület meg van mentve” – hangsúlyozta. Összegzésként Rácz Lilla, az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosa arra hívta fel a megbeszélésen résztvevők figyelmét, hogy ne csak egyfajta gazdasági hasznosításra alapozzanak, hanem próbálják meg több pillérre építeni az épületek jövőjét, és azok révén segítsék a helyi közösségek fennmaradását is. Példának említette, hogy ahol vendéglátó egység működik vagy működne, ott lehet a helyi gazdáktól is vásárolni a konyhára, ők már nyitottak ebbe az irányba is. Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2016. május 6.Szívvel-lélekkel a nemzetértA szórványban szervez magyar napot egy baróti fiatal A baróti, 23 éves Bokor Csongor jelenleg a Babeș- Bolyai Tudományegyetem mesteriző hallgatója területfejlesztés és turizmus szakirányon. Nincs ebben semmi különleges, mondanánk, ám ha utánanézünk, emellett mennyi mindennel foglalkozik még ez a fiatalember, az már egészen biztosan leköti figyelmünket. Csak egyet említünk: ő a főszervezője az I. Fogarasi Magyar Napnak, melyet szombaton tartanak a fogarasi református egyházközség udvarán. Miként kerül egy baróti fiatal Fogarasra, magyar napot szervezni? Bokor Csongor Baróton született és nőtt fel, ott végezte a középiskolát is. Végig tevékeny tagja volt az intézmény diáktanácsának, szerette a néptáncot, zenélt, szavalt, sok egyházi és városi esemény szervezésébe bekapcsolódott. Ebben az időszakban szerzett zenei szakdiplomát a Művészeti és Népiskolánál, Sepsiszentgyörgyön. Aztán Kolozsváron folytatta tanulmányait, 2014 júliusában diplomázott a Babeș-Bolyai Tudományegyetem földrajz karán. 2010 óta tevékeny tagja a II. Rákóczi Ferenc Alapítványnak, melynek fő tevékenysége a határon túli magyar fiatalok számára évente megrendezett magyarságismereti mozgótábor. Minden évben részt vett, csoportvezetői minőségben, a táborok szervezésében, lebonyolításában. Emellett önkéntes szervezője az alapítvány közösségépítő munkáját gyakorlatba ültető Családi Kör-találkozóknak is. Önkéntese továbbá a sepsiszentgyörgyi Kun Kocsárd Egyesület dél-erdélyi szórványmagyarságot felkaroló programjainak. A fent említett tevékenységeken kívül még számos szabadegyetemen és vezetőképzőn vett részt. Tavaly jelentkezett a magyar kormány által meghirdetett, a szórványmagyarság revitalizációját célzó Petőfi Sándor Programba, és elnyerte annak ösztöndíját. Így került 2015 szeptemberében a Baróttól 85 km-re fekvő Fogarasra, hogy az egykor még többségben levő, ma már azonban a város összlakosságának mindössze 3%-át kitevő magyarok identitástudatába egy kis lelket, színt öntsön. És ez sikerült is neki! Mint mondja, Fogarason az egykori magyar kultúra hagyatékát ma már csak egy maroknyi ember őrzi, akik azonban annál inkább szomjaznak a magyar kultúrára, a magyar szóra, és minden, ezek ápolását felkaroló programért lelkesednek. Így például egyre több látogatója van az általa elindított Babits Mihály Önképző Körnek, melynek nem egy alkalommal erdővidéki meghívott előadói voltak. Az önképző kör nem véletlenül vette fel a költő nevét: Babits az egykori fogarasi Magyar Állami Főgimnáziumban tanított. Ma már nincs magyar oktatás Fogarason, de a fogarasi magyar fiatalok, ugyancsak Csongornak köszönhetően, hetente több alkalommal fakultatív magyar órákra, foglalkozásokra járhatnak, magyar ifjúsági klub is alakult a településen. Az önképző kör sikerén felbuzdulva határozta el Csongor, hogy a Székelyföld–Szórvány Partnerségi Program keretében, Kovászna megye anyagi támogatásával megszervezi az I. Fogarasi Magyar Napot. Az esemény – melynek társszervezője a helyi református egyházközség és a helyi RMDSZ – programját főként erdővidéki előadókra, szervezetekre alapozta. A Csala kürtje fúvószenekar, a Syncron táncegyüttes, Kolumbán Sándor énekes érkezik Barótról Fogarasra, kiegészülve a Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesület tagjaival, akik egész napos gyerekfoglalkozást tartanak majd. A fogarasi magyarság részéről is több fellépő lesz, délután táncház, este koncert tarkítja a programot. – Óriási összefogás és rengeteg háttérmunka áll a rendezvény mögött. Remélem, sokan eljönnek, és az idő is kegyes lesz hozzánk – mondta Csongor, bizakodóan tekintve a szombati nap elé. Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. szeptember 4.Közösségüket ünnepelték (Olasztelek)A hagyományhoz híven idén is szeptember első hétvégéjén tartották az olaszteleki falutalálkozót. A háromnapos ünnepség során volt tudományos és táncos előadás, fényképkiállítás, megemlékeztek a meghurcoltakról, szabadtéri játékokon lehetett részt venni, és aki bírta, estébe nyúlóan nótázhatott. Péntek délelőtt Bene László bevezetésével Olasztelek múltja – a II. világháború tárgyi emlékei címmel tartottak kötetlen beszélgetést a templom előtti gesztenyefa alatt. A szervezők célja az volt, hogy az idősebb nemzedék segítségével a falu múltjának eseményeit felidézzék a fiatalabbak okulására, a történetek megmaradjanak és tovább éljenek. Szombaton Pásztori-Kupán István lelkipásztor, egyetemi tanár A magyar Szent Korona üzenete címmel értekezett a gyülekezeti közösségi házban, majd dalaink és táncaink őrzői, a Hajnalcsillag néptánccsoport, a Cygnini reneszánsz táncegyüttes, a vasárnapi iskola furulyacsoportja és a kibővített Harmónia Női Kórus lépett fel, végül Tókos Csaba Betekintés a fotók birodalmába című kiállítása volt megtekinthető a művelődési házban. Vasárnap az ünnepi istentiszteleten Pásztori-Kupán István megköszönte azt az áldást, amelyet napról napra érzünk, és az alkalmat, hogy találkozhattunk: hogy együtt lehetünk, abban a szent akarat mutatkozik meg. A lelkipásztor hangsúlyozta a szeretet fontosságát, majd arra kérte a gyülekezet tagjait, feltétel nélkül szeressék felebarátaikat, mert a legnagyobb jót akkor cselekszik. Az önkormányzat nevében Kolumbán Sándor alpolgármester köszöntötte az ünneplő közösséget, s dicsérte a falu népét, amely összefogásból jelentős eseményt hozott létre, és sikerül nemcsak megszólítania, de haza is hoznia az elszármazottakat. Tüzes-Bölöni Ferenc helybeli református lelkipásztor is a falu összetartását emelte ki: akik itt születtek és nőttek fel, bárhol is éljenek a világban, hazavágynak. Jól példázza ezt – mondotta a tiszteletes – az idei kortárstalálkozó: a szülőföld hívó szavát meghallván szinte kivétel nélkül mindenki eljött. Az 1967-ben születettek az egyházközségtől egy-egy szál virágot vettek át, majd átadták a nemzedékről nemzedékre vándoroló emlékalbumot és faragott stafétát a soron következőknek. A templomi műsor keretében fellépett a Harmónia női kórus és a fiatalok kórusa, szavalt Bene Sarolt, Máté Anikó, Rancz Gyöngyvér, Máthé Ágnes, Molnár Katalin és Tüzes-Bölöni Noémi. Tüzes-Bölöni Ferenc sajnálatát fejezte ki, amiért Markó Attila volt parlamenti képviselő és államtitkár nem lehet jelen, de tolmácsolta a Ma reggel őszre ébredtem (Olasztelek hívása) című versét. Alkalmi beszédében id. Balázsi László és Molnár Ferenc Olasztelek megtartó erejéről szólt. A templomtorony előtt Ungvári Barna András Uzonban szolgáló református lelkipásztor az emlékezés fontosságát emelte beszédje középpontjába, az olasztelekieket pedig arra kérte, elődjeik példáját tartsák örökké szem előtt, s ne torpanjanak meg, ha hirtelen nehézség tornyosul előttük. Barta Imre, a Történelmi Vitézi Rend erdővidéki székkapitánya úgy fogalmazott, a földvári fogolytáborban meghurcoltak emlékét a falunak őrizni kötelessége, hiszen annak olaszteleki áldozatai is voltak. Az emléktábla leleplezését követően a gyülekezeti házban Ungvári Barna András áldást mondott, és bemutatta a korabeli feljegyzésekből, levelekből, illetve az elmúlt években írt újságcikkekből összeállított kiállítást. Délután – bár némi eső is volt – megtartották a labdarúgó-mérkőzést, az ácsi Bakancsos Klub tagjai jóvoltából pedig szabadtéri játékokat lehetett használni. A szervezők azt ígérték, ha még rosszabbra fordul az idő, nem hagyják, hogy befolyásolja a programot. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) lapozás: 1-18
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
